Andrew Mosshart

Andrew Mosshart

Név: Andrew Mosshart
Becenév: Rew
Kor: 22

Csoport: Ember
Foglalkozás: Sok mindennel foglalkozik, de leginkább képregény írással valamint tetoválással

Ez vagyok én:
Nem vagyok túlzottan kedves. Igazából ha megismersz, ezt te is meglátod. A megismerés mit jelent? Hát hogy esetleg egy üzleti kapcsolatba kerülünk egymással vagy éppen meg akarod venni tőlem az egyik munkám. Ja igen és cigizek. Ha nem bírod a láncdohányosokat akkor ne is próbálj odajönni hozzám. Szóval, érdekes vagyok. Mániám a nők, imádom őket mindenhogy. Ha akarok, tudok udvarias lenni, de általában csak egy éjszakára kell nekem bárki is. Úgy még sose nem volt, hogy valakibe bele is szerettem volna, de őszintén szólva, egyelőre nem is akarom lehet.

Így nézek ki:
Kábé 180 cm magas vagyok és 50 kg. Izmaim nem túl sok, de van. Testem tele van tetoválásokkal. Szemem színe tengerkék, hajam barna és a fülemig ér. Divat szerint öltözködöm, bár van amikor saját stílus szerint is. Imádom a kalapokat és a elegáns cuccokat, bár nem sokat hordom őket ami azt illeti. A stílusom éppen a szeszélyemtől függ, ez lehet punk, rocker, akár discos stb.


Történetem:
22 évvel ezelőtt születtem, egy kis falucskába. Már akkor is jelen volt ez a "farkas" veszély, aminek még mindig hallani lehet a hangját. Igazából, a városokban annyira nem, de viszont a falukba sokkal jobban érezhető, hogy mennyire félnek az emberek. Én? Én nem félek. Nincs mitől szerintem. Sosem láttam még ilyen farkast, az én falumba nem jött egyszer sem. Persze aki telihold idején az erdőbe ment, az jól megszívta, de hát arról már senki nem tehet. Miért ment oda?
Tehát apám is így járt. Egy csapattal mentek volna megkeresni a farkast, aki persze jól átverte őket. Mindenki tudja, hogy a farkas nem is az erdőbe lakik! Haha... látszik, hogy ők nem olvastak régi legendákat. Úgyhogy ez lett a vége. Egy másik farkas -ami mellesleg rendes farkas volt- megölte az apámat, a többiek pedig levágták annak fejét és elhozták. Nagyon kevesen tudták, hogy az tényleg nem az a farkas, úgyhogy örültek, hogy hát sikerült megölni. Mi anyámmal évekig gyászoltuk apámat. Aztán jött egy váratlan fordulat az életemben, amikor körülbelül 6 éves voltam. Anyám az egyik falubéli emberhez hozzáment feleségül. Nagyon haragudtam anyámra, hiszen tudtam, nekünk ez nem lesz jó. Lett egy mostohatesóm, aki boszorkány. Igen, elég nehéz volt kiderítenem, de már akkoriban is eléggé kíváncsi voltam az ilyen dolgokra. Ő mesélte el ezt a farkasos sztorit is, amit még mindig nem tudok neki sokszor elhinni. Amúgy nem voltunk az elejében túl fényes kapcsolatban, de aztán... egészen összehaverkodtunk. Ő két évvel volt idősebb tőlem.
Tehát befejeztem a faluba az általánost, majd úgy döntöttem, hogy megpróbálkozom egy képzőművészeti középiskolával. Anyám nem akart először elengedni, hiszen ez a városban volt, de végül meggondolta magát, hiszen kiharcoltam magamnak. Kibéreltünk egy házat, ösztöndíjas lettem és ott éldegéltem miközben lassan -négy év után- a középiskolát is befejeztem. Elég sok dologra megtanított, így úgy döntöttem, hogy nem fogok visszamenni a faluba. Tehát, a városba maradtam és vállaltam egy tetoválónál segédmunkát. Akkoriban még csak tizennyolc éves voltam. Sikeres lett a vállalkozásom, tehát a megtakarított pénzemből kivettem egy kisebb üzletecskét és elég sok kuncsaftom van a mai napig is, akik jönnek tetoválni jó pénzért. Ebből simán meg lehet élni!
Ami kimaradt... a képregények. Ugyebár már kiskorom óta imádtam rajzolni, ezért is mentem képzős középbe. Igazából csak az iskolában tudták először díjazni a munkáimat és ők ajánlották, hogy adjam ki őket, hiszen ezekből elég jól kereshetnék. Nem szerettem volna az összeset, csak némelyiket. Így amikor szükségem van a pénzre, egyszer-egyszer kiadok egy-két képregényt a gyerekek részére. És ami a legjobb, hogy már a huszonkettőt töltöm idén, és még mindig ezekkel a dolgokkal foglalkozom. A vérfarkas-boszorkány sztorik pedig teljesen hidegen hagynak.